Sok helyen hallottam már, hogy az egyszerű szénhidrátok, amik a fehér kenyérben, krumpliban és a fehér liszttel készült termékekben vannak súlyos függőséget okoznak, de most sikerül a saját bőrömön is érezni. Hétvégén vendégségbe mentünk, és ott ettem sokféle rántott húst, francia salátát és hozzá fehér kenyeret, két vagy három szeletet. Be kell valljam nagyon jól esett, és jól meg is teltem meg meg is nyugodtam vele. Tegnap is még kissé benne ragadtam ebben a hullámban, mert a kanapén filmnézés közben elmajszoltam egy adag pattogatott kukoricát és még este éreztem, hogy ennék valamit, úgyhogy bevágtam két szelet vajas kenyeret. Hát nem kellett volna. Ma reggel úgy kívántam a kenyeret mint még soha. Pedig tudom, hogy nem lehet ennem:-) Szabályosan fáj a fejem és nyűgös vagyok, a főnököm meg is kérdezte, hogy jól vagyok-e.
Már tegnap is írtam, hogy érzem, hogy ez a próbálkozás most más lesz, mint a többi, érzem nehezebb, de remélem hatásosabb is. Az a helyzet, hogy tényleg nagy agymunka ez az életmód váltás. Tegnap este még ki kellett dolgoznom az agyamban, hogy hogy tartsam magam életben, hogy egyek minél többet, minél több fehérjét, minél több zöldséget-gyümölcsöt és hogy legyek a lehető legjóllakottabb. Ma például készültem pirosgyümölcsös joghurttal, gyümölcstállal és egy nagy adag tonhalas salátával, hogy kibírjam este hatig és még tovább. És ha még ez sem elég itt a zöld tea vagy a csalánlevél tea a fiókomban. Most mennem kell, mert a munka a fejem felé tornyosul. Amint tudok leírom, hogy mit tervezek ma enni.:-)
